csak lélekben létezik
égborító viharban
ázó nappalok, ázó éjjelek.
nem mertem szemedbe nézni,
közepén felenged a sár,
látnánk, ó mindnyájan látnánk,
mire tél lesz, megjön a gyermek.
sziszegő mutató,
hogy a fészek falához odasimulj.
és lenn a város fényei
minden időben ismerős,
de künn az üveg mögött
már bút terem barázdáján.
ránk záró fátylas eső
VálaszTörlésverte éjjel, amikor
nem mertünk szembenézni.
Látnánk, de nem viseljük a
gyermek tekintetét.
súlya a fészek aljára présel
le, a kushadásba -
út nem terem, de
valaki helyettünk is a
nem látszó napba
szárnyal.
loptalak a magaméra (is...)
VálaszTörlésláttam :)
VálaszTörlésén az egészet loptam, ezt érted, ugye?
igen és nem baj. mi írjuk, mint Bruckner Szigfrid a Négyszögletű kerek erdőben :)
VálaszTörlés