2013. november 16., szombat

52. oldalon 5. sorok

csak lélekben létezik

égborító viharban
ázó nappalok, ázó éjjelek.
nem mertem szemedbe nézni,
közepén felenged a sár,
látnánk, ó mindnyájan látnánk,
mire tél lesz, megjön a gyermek.
sziszegő mutató,
hogy a fészek falához odasimulj.
és lenn a város fényei
minden időben ismerős,
de künn az üveg mögött
már bút terem barázdáján.

4 megjegyzés:

  1. ránk záró fátylas eső
    verte éjjel, amikor
    nem mertünk szembenézni.
    Látnánk, de nem viseljük a
    gyermek tekintetét.
    súlya a fészek aljára présel
    le, a kushadásba -
    út nem terem, de
    valaki helyettünk is a
    nem látszó napba
    szárnyal.

    VálaszTörlés
  2. láttam :)
    én az egészet loptam, ezt érted, ugye?

    VálaszTörlés
  3. igen és nem baj. mi írjuk, mint Bruckner Szigfrid a Négyszögletű kerek erdőben :)

    VálaszTörlés